You are hereCs. Erdős Tibor méltatása

Cs. Erdős Tibor méltatása


Ha a lovas felül a lóra, kell hogy tudjon lovagolni. Ha nem tud, és leesik a lóról, azt semmiféle izmussal nem lehet igazolni – összegezte frappánsan a művészi munkáról alkotott véleményét Cs. Erdős Tibor. Merthogy szerinte a művészet a született adottságok mellett tudás és gyakorlás kérdése is. Mindezekben pedig az immár 100. életéve felé közelítő művész korántsem szűkölködik.

Esetében viszont már a legelső lépések, a kezdet is ígéretesnek bizonyult. Főiskolai tanulmányait ugyanis Budapesten olyan alkotói légkörben végezte, amelyre Szőnyi István, Varga Nándor Lajos, Rudnay Gyula, Aba-Novák Vilmos, Rippl-Rónai József munkássága, szellemisége nyomta rá a bélyegét. Az ígéretes indítást-indulást követően művészi kiteljesedése Nagyváradon folytatódik, hogy aztán 1948-ban Kolozsváron csúcsosodjon ki, ahol az alkotás mellett immár a felsőfokú művészképzésben is tevékeny részt vállal. Az a megtiszteltetés éri, hogy alapítótagja és tanára lehet a sajnálatos módon rövid életű, de mindazonáltal európai hírű művészeket elindító, kolozsvári Magyar Művészeti Intézetnek, amelynek megszűntével a Ion Andreescu Képzőművészeti főiskolán folytatja sikeres művészetpedagógiai tevékenységét, és a Kolozsvári Állami Magyar Színház díszlettervezőjeként is érdemeket szerez.

Életművének, művészi tevékenységének legfontosabb jellemzője a sokoldalúság. Grafikus, festő, iparművész, díszlettervező egy személyben. S ez a változatosság, amellyel egyik műfajról a másikra tér, s a műfajokon belül szinte minden elképzelhető technikát kipróbál, rendkívüli mobilitásának a bizonyítéka. Annak a mobilitásnak, amely mind a mai napig jellemzi, s amely egyben arra is készteti, hogy ne a külvilágtól elzártan, egyfajta steril elefántcsonttoronyban éljen, hanem együtt lélegezzen szeretett városával, Kolozsvárral, érzékeny szeizmográfként reagáljon annak alakulására, változásaira, művészeti-társadalmi életének legfontosabb eseményeire.

Ilyen szempontból akár természetesnek is tűnhet, hogy a 2011-es esztendő legfontosabb kolozsvári történése, a Mátyás-szobor restaurálása is érdeklődése középpontjába került. Csakhogy az előrehaladott korú Mester, 97 évét meghazudtoló vitalitással nem csupán passzív szemlélőként követte nyomon a helyreállítási munkálatok hosszadalmas és bonyolult folyamatát, a szobor darabokra szedésének, majd visszaállításának mozzanatait, hanem az időjárástól függetlenül, esőben, szélben kint volt a téren, és vázlatfüzetében rögzítette, örökítette meg a vissza nem térő pillanatokat.

A választott városát, Kolozsvárt szerető-féltő polgár, a vérbeli dokumentarista és a nem mindennapi rajzkészséggel megáldott grafikus egyesült személyében, s alkotta meg a Mátyás-szobor újjászületésének krónikáját. Azt az egyedi meglátásokkal fűszerezett, sajátos kordokumentumot, amely a jelent rögzítő, de az utókornak szóló, 21. századi kolozsvári képes krónikaként vonulhat be a kincses város legjelentősebb művészeti eseményeit rögzítő gyűjteménybe. Mintegy kiteljesítéséül annak a műemlékvédelmet is szolgáló tevékenységének, amelynek eredményeképpen születtek meg az erdélyi templomokat, építészeti szempontból értékes épületeket sajátos szögből, sajátos művészi átlényegítésben megörökítő tusrajzai is. Olyan élettel teli grafikák, amelyek a műemlékek mértani arányai és stílusuknak megfelelő, jellegzetes összetevői, épületdíszei mellett az emberi jelenlétről sem feledkeznek meg. Az arányok érzékeltetésén túl ez a szerkesztési eljárás a műemlék és a jelenkor emberének kapcsolatát, együttélését is hivatott hangsúlyozni.

„ A művészetben a folytonosság híve vagyok” - nyilatkozta a művész egy vele 1994-ben készült interjúban. S ez a folytonosság jól nyomon követhető életművében. A realista ábrázolásmód, a figurativitás következetes híveként,  a 20. századi izmusok vihara vajmi kevéssé érintette, sőt, mintha szándékosan is kerülte volna az avantgárd törekvéseket. „Az avantgárd kihullhat az idő rostáján, de például Munkácsy örökre megmarad” – vélte. S ezzel a mester nem az igényes újítókat óhajtotta leminősíteni, hanem a mesterséget kellőképpen nem ismerők, a kóklerek, a mindenképpen mellbevágót forszírozók ellen szólt. Mert szerinte a művészet a született adottságok mellett tudás és gyakorlás kérdése is.

A kolozsvári művészeti élet doyenje néhány nappal ezelőtt ünnepelte 98. születésnapját. További sikeres művészi tevékenységet, munkakedvet, jó egészséget kívánunk  a Mesternek, Isten éltesse sokáig!

 

Németh Júlia

  • English
  • Magyar
  • Română

Virtuális séta

Támogatók

 

 

 

 

 

 

 

Primaria Cluj